Témák

A bejegyzett élettársi kapcsolat intézményének 2009-es bevezetése komoly előrelépést jelentett az azonos nemű párok jogegyenlőségének megteremtése felé, valódi egyenlőséget azonban csak a házasság intézményének megnyitása jelentene. Az azonos nemű párok hátrányos megkülönböztetése mellett semmilyen érv nem szól; meg kell teremteni az ilyen párkapcsolatos azonos jogi és társadalmi elismerését.

Az azonos nemű párok gyermeknevelése Magyarországon a mai napig tabunak számít. Bár egyre több azonos nemű pár vállal gyermeket mesterséges megtermékenyítés, egyéni örökbefogadás vagy társszülőség révén, a törvények továbbra sem ismerik el a gyermeket nevelő azonos nemű pár mindkét tagját szülőként, nem teszik lehetővé a közös örökbefogadást, és korlátozzák a mesterséges megtermékenyítéshez való hozzáférést.

Az előbújás az a folyamat, amely során felismerjük, elfogadjuk, majd másokkal is megosztjuk, hogy a többségitől eltérő a szexuális irányultságunk és/vagy a nemi identitásunk. Az előbújás nem egyszeri esemény, hanem egy életen át tartó folyamat, amit sosem késő elkezdeni. Az előbújás lehet könnyed és felszabadító, illetve hosszú és küzdelmes is. Magyarországon az LMBT emberek jelentős része a megkülönböztetéstől tartva még családjuk és barátaik előtt is rejtőzködik.

A nyitott, toleráns szemlélet elterjesztése az oktatási rendszer egyik fontos feladata, ezzel szemben az emberi jogok és a társadalmi sokszínűség kérdései a magyar iskolákban gyakran a háttérbe szorulnak. Az LMBT fiatalok nem kapják meg tanáraiktól azt a segítséget, amelyre ezen életkorban igazán szükségük lenne, sőt, gyakran vannak kitéve zaklatásnak, bántalmazásnak diáktársaik, tanáraik részéről is.

A magyar jogszabályok ugyan tiltják a szexuális irányultság és a nemi identitás szerinti hátrányos megkülönböztetést és zaklatást a foglalkoztatás területén, ennek ellenére az LMBT emberek jelentős része munkája elvesztésétől tartva inkább a rejtőzködést választja. Az ellenséges munkahelyi légkör nem csak a munkavállalók emberi jogait sérti, de jelentősen hozzájárul a munkahelyi teljesítmény csökkenéséhez, ezzel pénzben mérhető károkat okozva a vállalatoknak.

Az LMBT emberek gyakran szembesülnek hátrányos megkülönböztetéssel az egészségügy területén, és számos egészségügyi szolgáltatás nem, vagy nem megfelelő minőségben érhető el számukra. A társadalmi előítéletek ráadásul olyan nyomásnak teszik ki őket, amelynek egészségügyi következményei is lehetnek. A hátrányos megkülönböztetéstől való mentesség mellett szükség van az LMBT emberek sajátos szükségleteinek megfelelő egészségügyi ellátás biztosítására.

Az LMBT embereket érő diszkrimináció legsúlyosabb formáit az erőszakos támadások jelentik, de fontos fellépni az erőszak érzelmi előkészítését jelentő gyűlöletbeszéddel szemben is. Magyarországon a jogszabályok elvileg biztosítják a jogi fellépés lehetőségét e magatartások ellen, a hatóságok azonban nem alkalmazzák megfelelőn a jogszabályokat, és a társadalom is gyakran szemet huny az ilyen támadások felett.

Magyarországon a legtöbb embernek nincsen első kézből származó információja az LMBT emberekről, ezért alapvető jelentőségű, hogy a média milyen képet sugároz róluk. A médiának kerülnie kellene az LMBT emberek sztereotip ábrázolását, tartózkodnia kellene a homofób és transzfób tartalmaktól, be kellene mutatni az LMBT közösség sokszínűségét, és más kisebbségi csoportokhoz hasonlóan célzott műsorokkal kellene hozzájárulnia az LMBT emberek pozitív önképének kialakításához.

A születéskor nekik tulajdonított nemmel nem azonosuló, transznemű emberek helyzete sok tekintetben az LMB közösség többi tagjánál is rosszabb. A transznemű identitást a mai napig betegségként tartják számon, sokukat megfosztják attól, hogy testük és identitásuk felett maguk rendelkezzenek, gyakran válnak gyűlölet-bűncselekmények áldozatává. A nemi helyreállító beavatkozások alig, vagy csak rossz minőségben érhetőek el, ráadásul a társadalombiztosítás is csak részben támogatja őket.