1983-as interjú Jadwiga Jankowska-Cieślakkal
Forrás: Labrisz Leszbikus Egyesület · Eredeti cikk a forrásoldalon
A Homosexuelle Initiative Wien leszbikus csoportjának kérésére Andrzej Selerowicz, az ILGA által 1981-ben létrehozott (és 1996-ig működő) Eastern European Information Pool (Kelet-Európai Információs Központ) elnöke 1983 februárjában interjút készített Jadwiga Jankowska-Cieślak lengyel színésznővel, az Egymásra nézve című Makk Károly film főszereplőjével. Az interjú az EEIP 1983-as beszámolójában jelent meg (https://queerstoria.pl/zbiory/report-of-the-eastern-europe-information-pool-july-1983), ennek fordítását közöljük alább, emlékezve a 2025. április 15-én, 74 éves korában elhunyt színésznőre. Interjú Jadwiga Jankowska-Cieślakkal Andrzej Selerowicz HOSI Eastern European Information Pool, 1983 február – Az Egymásra nézve című magyar filmről szeretnék beszélgetni önnel, amelyben főszerepet játszott… – Látta a filmet? Hol? – Budapesten. – Beszél magyarul? – Egyáltalán nem! De a film tökéletesen érthető, lenyűgöző, lebilincselő volt. Nem volt nehéz megértenem a történetet. Ezen kívül a magyar barátaim előtte részletesen elmondtak néhány jelenetet, szóval egyes párbeszédeket még fel is ismertem… Ön beszél magyarul? Hogyan került a filmbe? – Meg fog lepődni. Lengyelül játszottam a szerepet. Kollégám, Grażyna Szapołowska és én tolmács segítségével kommunikáltunk Makk Károly rendezővel. A forgatás nagyon jól ment. Volt egy szereplőválogatás Éva szerepére, amire sok színésznő jelentkezett. Makk eredetileg magyar színésznőt akart. De amikor elolvastam a forgatókönyvet, tudtam, hogy nekem kell eljátszanom. A casting nagyon jól ment, és megkaptam a szerepet. – El kell mondanom, hogy ezt az interjút nem csak a saját kíváncsiságom kielégítésére készítem, hanem a Homosexuelle Initiative Wien leszbikus csoportjának kérésére is. Ez az egyesület a társadalmi előítéletek megszüntetéséért, a diszkriminatív törvények eltörléséért küzd. – Valóban? Milyen érdekes. – Igen, ezek a csoportok mostanában nagyon aktívak. Gondolja, hogy Lengyelországban is be lehetne indítani egy ilyen csoportot? – Ezt nehezen tudnám megmondani. A lengyelek nagyon prűdek, vallásosak, hagyományhoz kötöttek. – De az Egymásra nézve jó kiindulási pont lehet. Autentikus, diszkrét és pozitív módon ábrázolja Éva szerelmét Lívia iránt. – Erre törekedtem. Ugyanakkor a filmet nemcsak a szexuális forradalom felől kellene nézni. Természetesen ez az egyik fő része, de nem az egyetlen. Ott van a politikai és az emberi oldala is. – Természetesen. Hallott arról, hogyan reagált a filmre közönség? Budapesten például különböző mozikban játszották több hónapon át, és még mindig erős. A közönség nem cinikus vagy szarkasztikus, és egyáltalán nincs megdöbbenve. És azt hiszem, ez az ön érdeme. Mikor mutatják be a filmet Lengyelországban? – Csak azt tudom, hogy már megvásárolták, és valószínűleg az idei „Konfrontacja” filmfesztiválon mutatják be. Vetítették a varsói Magyar Kulturális Intézetben is. Olyan népszerű volt, hogy egy teljes hétig játszották. Más országok reakcióiról semmit nem tudok, mert jelenleg Lengyelország el van vágva minden információtól. Biztosan hallott a rendszer és a színészek közti konfliktusról, hogy bojkottáltuk a propagandaorientált lengyel tévét. A cenzúra is erősödik. Egyes darabok kikerülnek a repertoárból. Tegnap például egy zsidó nő fantasztikus szerepét játszottam. Ki tudja, talán utoljára, – Térjünk vissza a filmhez. Hogyan készült fel arra, hogy el tudja játszani egy leszbikus nő szuggesztív szerepét? – Ó, nagyon jól felkészültem. (nevet) – Nem fél attól, hogy a közönség lengyel leszbikusnak címkézi? – Nem, egyáltalán nem. Ez tényleg nem zavar. Remélem, hogy az emberek inkább a színésznőt látják majd bennem. – Tekinthető a szerepe kiáltványnak? – Igen, pontosan. Kiáltvány volt. – Gondolja, hogy ez után a film után egy másik is készülhet a férfi homoszexualitásról a keleti blokkban? Az forradalmi lenne. – Talán. Meglátjuk. – Egy másik kérdés. Ön tipikus lengyel lány: finom, szőke, természetes. Mióta játszik? – Tíz éve. Már a színiiskola alatt elkezdtem. – Az 1982-es Cannes-i Filmfesztiválon megkapta a legjobb női alakításért járó díjat Éva szerepéért. Többek között Hanna Schygullát is. „legyőzte”. Ez volt az eddigi legnagyobb sikere? – Voltak más sikerek is. Minden este a közönséggel itt a Dramatyczny Színházban. – A díj után kapott ajánlatokat külföldről? – Hallottam, hogy sok ajánlat érkezett, de valahogy egyik sem jut tovább a minisztériumnál. Én személyesen egy felkérést sem kaptam. A jelenlegi helyzetben nem is álmodhatok külföldi utazásról.* – Biztosan tudja, hogy az Egymásra nézve egy önéletrajzi regény alapján készült… – Igen, találkoztam is a szerzővel, Galgóczi Erzsébettel. De a film és a való élet két külön dolog. Budapesten azt is megtudtuk, hogy a film nem teljesen önéletrajzi. Galgóczi Erzsébet ma magas tisztséget tölt be a Magyar Írószövetségben. Sikeres pályát futott be a művészetben és a politikában, ellentétben Évával, aki a filmben meghal. „Lívia” pedig nyomorúságosan él egy pszichiátriai klinikán. Borgos Anna fordítása
* A „jelenlegi helyzet”, amire itt J. J-C. utal, a Lengyelországban 1981 és 1983 között fennálló hadiállapot, amelyet a Szolidaritás által elindított demokratizálódási folyamat leállítására vezettek be, a teljes közigazgatást a hadsereg alá vonva, és felfüggesztve az állampolgárok alkotmányos jogainak gyakorlását.
