RADVÁNYI VIKI BESZÉDE A 29. BUDAPEST PRIDE FESZTIVÁL MEGNYITÓJÁN

2024. 09. 03.

Forrás: Szivárvány Misszió Alapítvány · Eredeti cikk a forrásoldalon

A 2024-es Budapest Pride Közösségi Fesztivált elnökünk, Radványi Viki nyitotta meg, akinek a beszédét változtatás nélkül alább közöljük:

Sokszor azt érzem, hogy nem kapok levegőt. Szorítja a mellkasomat, hogy egyre inkább csak poshadt, áporodott levegőt lehet itt beszívni. Nincs koronavírus-tájékoztatás, inflációkezelés vagy iskolai ballagás gondosan elültetett gyűlölet-magvak nélkül. 

Ahogy fogy a levegő ebben az országban, úgy szűkül a “megfelelő állampolgárok” köre is. A jó dolgozó nem lép be a szakszervezetbe és nem sztrájkol. A jó tanár nem tüntet és nem próbálja meg jobbá tenni a NAT-ot. A jó diák nem kritizál és nem kérdez. A jó egészségügyi dolgozó nem akar jobb ellátást nyújtani a pácienseknek, hanem elfogadja, hogy ez van. A jó sportoló nem fogalmaz meg véleményt közéleti kérdésekben, csak mosolyog és hozza az aranyakat.

A jó buzi a kormány számára, aki nem bújik elő, hanem titkolózva él. Transzneműek pedig a magyar jogrend szerint ugye nem is léteznek. A titkolózáshoz kínosan figyelni minden mozdulatunkra, minden ruha vagy frizura kiválasztásánál mérlegelni, hogy “nem túl buzis-e”. Arra mondják, hogy “jó buzi”, aki hangosan elhatárolódik a “többi buzitól”, akik “túl buzisak”. Ahogy Kövér László is mondta 2019-ben: „a normális homoszexuális tisztában van azzal, hogy nem egyenlő a heteroszexuálisokkal”.

De közben valahol mélyen mindenki tudja, hogy sosem lehet eléggé ideális állampolgár, még az sem, aki a leghangosabban gyűlöli az LMBTQ embereket. Folyamatosan igyekezni kell, nehogy a többi gyűlölködő megneszelje, mert akkor kikerülsz a “mi”-ből, és átkerülsz az “ők” közé. Legyél családcentrikus, de ne akarj túl jót a gyerekednek, mert akkor jobb oktatási rendszert szeretnél, ami már bűn. Legyél családcentrikus, de ne akarj túlságosan élhető bolygót hagyni a gyerekedre, mert az már zöldpolitika, és az bűn. Szeresd a gyerekedet, de ne túlságosan, mert ha akkor is támogatni fogod, ha az LMBTQ közösséghez tartozik, az már bűn. 

Úgy tehetsz legtöbbet azért, hogy eszményi állampolgár legyél, ha te is szajkózod a szélsőjobboldali mozgalmak sok évtizede kimunkált, legaljasabb hazugságát. Ehhez a művelethez félre kell tenned minden emberségedet, a józan eszed, és a tudományos konzenszusokat. El kell ismételned azt a hazugságot, hogy az LMBTQ emberek bármilyen veszélyt is jelentenek a gyerekekre. Ez a hazugság mételyezi a társadalmunkat, és szorongatja a mellkasomat minden alkalommal, amikor valamelyik politikus elém okádja. 

Még inkább elkap a rosszullét amikor ezt az LMBTQ-ellenes propagandát hallom, amióta anya lettem. Nem terveztem, nem számítottam rá, mégis megérkezett két csodálatos gyerek az életembe. Szaladnak hozzám, ha elestek és lehorzsolták a lábukat. Kérik, hogy nézzem meg, hogy van-e szörny az ágy alatt. Hívnak, hogy játsszunk együtt cápásat amíg fürdenek. Mutatják, hogy milyen magasra másztak a fára. Kérik, hogy készítsek kakaót, de pontosan úgy, ahogy szeretik. Megtanítanak Minecraft-ozni és elküldik a legmenőbb short-okat Youtube-on. A nappali közepén táncolva mutatják be az aktuális kedvenc zenéiket. Nem terveztem, hogy gyerekeim lesznek, mégis, amikor megérkeztek az életembe, azt választottam, hogy felelős leszek értük és vigyázni fogok rájuk.

Felháborít, ahogy a kormány beszél a családunkról. Elutasítom, hogy a gyerekeimnek, akiknek két anyukájuk van, egy olyan országban kelljen felnőnie, ahol a kormány, ami őket védeni hivatott, homofób gyűlöletkampányokat tol az arcukba. 

Az évtized hazugsága, hogy ez a kormány megvédi a gyerekeket. Hogy a politikájuk családbarát. Az igazság az, hogy ez a kormány gyűlöli a gyerekeket. Olyannyira, hogy nem is tekint rájuk emberként. Eszköz, közjószág, őrhely. Így szokott beszélni a miniszterelnök a gyerekeinkről. 

A hatalmon lévők nem azért dolgoznak, hogy a gyerekeinknek boldog és kiegyensúlyozott gyermekkora lehessen. Hogy biztonságban és szeretetben megismerhessék önmagukat és kibontakoztathassák a képességeiket. 

Jól terhelhető, engedelmes akkumulátorgyár-munkásokat akarnak nevelni a gyerekeinkből – erre szokatják őket a 8 órás iskolai nappal és a napi 2-3 óra leckeírással. Sok gyereknek hosszabb munkanapjai vannak, mint egy heti 40 órát dolgozó felnőttnek. Ha pedig egy gyerek bekerül a gyermekvédelembe, rá már nem is közjószágként tekintenek, csak egy statisztikai számjelként.

Hiába vezetett a köztársasági elnök és az igazságügyi miniszter lemondásához az, hogy elnöki kegyelmet adtak egy súlyos gyermekbántalmazó bűntársának. Hiába indult – nagyon helyesen – országos párbeszéd arról, hogy mennyi minden hiányzik a gyermekvédelemből, továbbra is hiányzik a megfelelő jelzőrendszer, az átfogó szexuális nevelés és a prevenció. A gyermekvédelemben pedig egy gyerek napi 3 étkezésére továbbra is 1500 forint jut, és mindennaposak a gyerekekkel szembeni visszaélések.

Évente 1000 gyerek várja hiába, hogy örökbefogadják, miközben a kormány rengeteg örökbefogadni vágyó szülőtől veszi el az örökbefogadás lehetőségét, azért, mert azonos nemű párkapcsolatban élnek.

Egy ilyen rendszerben ki fogja megvédeni az LMBTQ fiatalokat? Akik 84%-a tapasztal iskolai zaklatást vagy bántalmazást, ami ellen rendszerszinten semmilyen fellépés nem történik. Az LMBTQ tartalmakat cenzúrázó propagandatörvény pedig egyenesen azt állítja – nem is léteznek. Mintha mindannyian a 18. születésnapunkon kapnánk egy levelet, ami tájékoztat minket a szexuális orientációnkról és nemi identitásunkról.

De mivel a kormány úgy tesz, mintha nem léteznének LMBTQ fiatalok, fogalma sincs arról, hogy mennyi erő rejlik ebben a generációban.

Egy olyan generáció van felnövekvőben, akik bátrak, önazonosak, kiállnak egymásért és önmagukért. Akkor is, ha gumibottal és bilinccsel felfegyverzett iskolarendőrök között járnak iskolába, akkor is, ha könnygázt fújnak az arcukba. És nem tűrik el ezt a szürke posványt, a bigott képmutatást, a kényszerű egyformaságot. A mostani tizenévesek olyan erőt fognak képviselni, amivel a hatalomnak számolnia kell. 

A mi feladatunk pedig az, hogy számíthassanak ránk, úgy, ahogy mi is számíthattunk a minket megelőző aktivistagenerációkra. Hogy támogassuk őket, tartsuk nekik a teret és segítsünk abban, hogy felerősítsék a hangjukat. 

Idén az LMBTQ mozgalom két meghatározó alakja is itt hagyott minket – Takács Bencze Gábor és Orbán Tina Kolos. Takács Bencze Gábor a rendszerváltás meghatározó aktivistái közé tartozott. Az első magyar melegmagazin, a Mások újság főszerkesztője volt 1989-től 2008-ig, tagja, illetve alapító tagja volt az első két magyar meleg szervezetnek: a Homeros Egyesületnek és a Lambda Budapest Meleg Baráti Társaságnak. Párjával, Láner Lászlóval ők kötöttek elsőként Magyarországon bejegyzett élettársi kapcsolatot. 

Orbán Tina Kolos vezető szerepet töltött be a Magyarországi transzmozgalomban, és elkötelezetten dolgozott a transznemű személyekkel szembeni diszkrimináció megszüntetéséért. Nemzetközileg is elismerték munkáját a Transvanilla Egyesület alelnökeként, a Transgender Europe társelnökeként, illetve a Transgender Equality Network Ireland igazgatójaként. 

Most arra kérlek titeket, hogy a szokásos egy perces néma csend helyett ünnepeljük vastapssal Takács Benze Gábor és Orbán Tina Kolos életét és munkásságát. 

Az LMBTQ közösség tagjai az emberiség kezdete óta alkotnak családokat: mi tudjuk, hogy hogyan forduljunk szeretettel és nyitottsággal a közösség azon tagjai felé is, akik tőlünk sokmindenben különböznek. Ezekben a választott családokban éltük meg a sikereket és a jogfosztásokat, kapaszkodtunk egymásba a legnehezebb időkben. Közösségeket formálunk, hogy minél többen érezzék: nem vagyunk egyedül. Az LMBTQ fiatalok meg fogják mutatni, hogy ők milyen világban akarnak élni. Így, együtt fogjuk visszavenni a jövőnket, június 22-én, a Budapest Pride Felvonuláson. Ahol megmutatjuk, hogy milyen sokan vagyunk és milyen erősek vagyunk. Mondjuk ki hangosan: a sokszínűség érték, a család az család, az LMBTQ jogok pedig alapvető emberi jogok!

Ahhoz, hogy sikeres felvonulást tudjuk rendezni, szükségünk van mindannyiótok támogatására. A ti támogatásotok is kell ahhoz, hogy elérjük a kitűzött 2.5 millió forintos célt, amiből fedezni tudjuk a felvonulás alapvető költségeit. Ez egy nagyon konkrét módja annak, amivel tenni tudtok azért, hogy lépésről lépésre, pride felvonulásról pride felvonulásra visszavegyük a jövőnket. Az adománygyűjtésünket megtaláljátok a megnyitó Facebook eseményében, vagy az adjukössze.hu-n a jogvédelem címszó alatt. Én számítok rátok, adjuk össze közösen a felvonulás technikai költségeit és vegyük vissza együtt a jövőnket!