30 év, 30 ajánló – 3. csokor
Forrás: Szivárvány Misszió Alapítvány · Eredeti cikk a forrásoldalon
Harmadik ajánlókban oda-vissza haladunk az időben, megidézünk egy régi, és egy új kultsorozatot is, és olvashattok a Szexművészeti Egyetem elfoglalásáról is! Sex Education, Szex és New York, Kemény Zsófi – Nyelni.
Kemény Zsófi Nyelni című regénye
Vigh Teofil kevésbé víg napjait éli. Ezt a viccet már biztosan elsütötte valaki. Szóval Vigh Teofil a Nyelni című regény főszereplőjeként Kemény Zsófi tollából született. Ha jellemeznem kellene őt egy szóval, akkor azt mondanám elsőre, hogy bunkó. De nem is, bocs, inkább apatikus, hiszen semmi sem érdekli, semminek sincs súlya az életében, így annak sem, ha valakivel bunkó.
Csak egyetlen egy dolog számít neki: hogy bekerüljön a Szexművészeti Egyetemre. A Szexművészeti Egyetem egy olyan hely, amire azt is mondhatnám, hogy „négyfal közé” van zárva (érted), hiszen senki sem tudja a hollétét, csak a tanárok és a hallgatók, öregdiákok. Ide, aki bekerül az a művészek művésze, ködbe burkolt magas-művészet, amit senki sem ért. A helyszínt úgy kell elképzelni, hogy mindenhol tükrök vannak. Ami viszont nagyon szimpatikus benne, hogy a szexuális irányultságok terén nincs kiközösítés, nem erőltetik, hogy heteronak kell lenned, ha nem is vagy az. Ez egyáltalán fel sem merül, szóval ilyen szempontból valódi elfogadó közegről van szó. Nagyjából ennyi benne az LMBTQ, ne is számíts többre.
Teofil a regényben már 7. alkalommal próbál bekerülni, de kibukik az utolsó fordulón (minden momés és szfés elmorzsol egy könnycseppet) és csodák csodájára valahogy mégis sikerül neki (még egy könnycsepp, az szfére és a moméra nem lehet csodával bekerülni). Felveszik, elkezdi tanulni ezt az érdekes művészeti médiumot, de szinte pillanatokon belül elkezdődik egy diákok általi egyetemfoglalás, ugyanis a regnáló kormány úgy gondolja, hogy ennek a Szexművészeti Egyetemnek egy modellváltásra van szüksége. Ismerős? A könyv nagy része egyébként Teofil szemszögéből mutatja be ezt az egyetemfoglalást. Beköltöznek egy olyan helyre, amit szinte csak ők tudnak, hogy hol van. Lehet itt már sejteni, hogy ez nem feltétlen egy átgondolt ötlet.
Szex, apátia, sok-sok ghostolás, politika, művészet, egyetemfoglalás, önérvényesítés, megváltó keresés és szerelem. Tényleg ezeregy dologról van ebben a könyvben szó és az aktualitása miatt nem könnyű lenyelni. A végén Teofil is révbe ér és rájön, hogy a szex nem akkor jó, ha “pornós”, hanem ha szerelmes – csak, hogy ne spoilerezzek nagyot. Inkább olvassátok el.
Csenge
Sex Education
A Sex Education c. sorozat közel sem életszerű, mégis hihető. Ennek pedig egy nagyon egyszerű oka van, nem tudhatjuk, mi zajlik mások fejében vagy éppen az életük egy azon részében, amelyről inkább nem beszélnek. Elsőre szürreálisnak tűnik, hogy Otis, az ártatlan, szexuális fóbiával küzdő, kamasz fiú szexuál-pszichológusi babérokra kíván törni a suli kívülállójának – Maeve-nek – nyomására, mégis ez történik és jól is működik. Otis miután belejön, úgy szórja a tanácsokat – természetesen jó pénzért -, hogy ráébredünk, ez tényleg a vérében van.
A széria olyan tabukat feszeget, amikről nem merünk beszélni, olyan nyíltan és kihívóan mutatja be a szexualitást és a vágy különböző megnyilvánulásait, hogy az első negyven perc végére mi is teljesen természetesnek érezhetjük és kedvünk támadhat kibeszélni mindent, ami bennünk van. Több főbb szereplő révén követhetjük végig a történetet, ismét tanúbizonyságot nyer a dolog: a szexualitás nem egyirányú utca és sosincs késő megismernünk önmagunkat. Az első részben már találkozunk a legfontosabb karakterekkel, akik majd végig vezetnek minket az önmegismerés, az önelfogadás, az igaz barátság és az általános tinédzser gondolatokon is.
Otisék és a „szexiskola” szaftos sztoriját Netflixen éritek el. Négy évadon keresztül élvezhetjük a sorozatot, mely szezononként nyolc 50-60 perces epizódból áll. Semmiképp se hagyd ki, ha önfeledt nevetésre vagy esetleg sírásra vágysz, minden része meglepetéseket tartogat, újabb és újabb emlékezetes sztorival. Tipikus binge-watching sorozat, már az első résztől.
Petra
A Szex és New York franchise
Közel 30 évet ölel körbe a hat évados sorozat, a két film és az És egyszer csak… Carrie Bradshaw és barátnőinek története popkulturális sorozattá avanzsált és az induláskori rajongói a főszereplőkkel együtt öregedtek meg. Töredelmesen bevallom, alig vagyok idősebb, mint a sorozat, így jóval később csatlakoztam a rajongótáborhoz, talán ezért is állítom azt sziklaszilárdan, hogy a Szex és New York a maga nemében és korában egészen biztosan korszakalkotó volt, még akkor is, ha mára sok minden megkérdőjelezhetővé vált vele kapcsolatban.
1998-ban az első évad első részében megismerhetjük Stanford Blatch-et, a „meleg legjobb barátot” és ugyan ez vérlázítóan sablonos és elcsépelt lett napjainkra, a maga idejében, ez egy ikonikus pillanatnak számított – a női kultsorozat, ami később világot hódított, teret kívánt biztosítani más elnyomott társadalmi rétegeknek. Függetlenül attól, hogy a sztereotípiák színes skáláját tárja elénk a sorozat, ez azért mégis csak becsülendő, nem? Sőt valahol mélyen úgy érzem az is, hogy az És egyszer csak…-kal vissza akarták kapni régi fényüket és újbóli úttörővé válni a széles LMBTQ karakterek felvonultatásával. Persze, ez nem igazán jött be, de nekem tetszett az esetlen próbálkozás, sőt ami azt illeti alig várom a folytatást is.
Minden esetre sokan nem szerették az eredeti sorozatot sem, de 1998-ban arról beszélgetni, hogy a nők miért ne szexelhetnének érzelemmentesen és miért ne vágyhatnának gyermektelen, független életre, felettébb „feministán” hangzik. Arról nem is beszélve, hogy Magyarország 50 éves lemaradásban van a hanyatló nyugattal szemben. Talán ez is bizonyítja, hogy sosincs késő megtalálni a rég elveszett kincseket és önmagunkat.
Petra
