Új kiadványunk: Transz emberek a munka világában
Forrás: Háttér Társaság · Eredeti cikk a forrásoldalon
A kirekesztés arcai: A transz emberek foglalkoztatási és munkahelyi hátrányos megkülönböztetése címmel megjelent korábbi kutatásunk kiegészítő kiadványa. Új kiadványunkban a transz emberek foglalkoztatással kapcsolatos helyzetére vonatkozó kutatási adatok mellett 13 interjút, illetve a befogadó munkahelyek feladataira rávilágító standardokat közlünk.
A munkahely a találkozások közege: az LMBTQI emberek és a velük együtt dolgozó heteroszexuális illetve cisznemű emberek egyik legfontosabb találkozási felülete. A Háttér Társaság Történetek az adatok mögött: diszkrimináció a foglalkoztatás területén címmel valósított meg egy kutatási projektet 2015-2016-ban. A projekt célja az volt, hogy a rendelkezésünkre álló kérdőíves kutatáson alapuló kvantitatív adatokat egy új, elsősorban interjúkra és fókuszcsoportos beszélgetésekre épülő kvalitatív kutatás eredményeivel egészítsük ki. Ennek keretében feltérképeztük az LMBTQI emberek foglalkoztatási hátrányos megkülönböztetésével kapcsolatos problémákat, és ismertettük, hogyan lehetséges egy befogadó, az LMBTQI embereket a társadalom teljes értékű részének tekintő közeget megteremteni a munkahelyeken.
A kutatás során és azóta transz munkavállalókkal készített interjúinkat most külön is közöljük. A hátrányos megkülönböztetés formáit elemző és a 2010 óta folytatott kutatások eredményeit összegző bevezető fejezet után olyan interjúkat közünk, amelyek feltárják a transz emberek iskolai és pályaválasztással kapcsolatos tapasztalatait, a munkahelyi elutasítás megjelenési formáit, a transz munkavállalók előtt álló kihívásokat és azt is, hogy mindezekkel szembenézve milyen megoldásokat találnak, hogyan boldogulnak a munkahelyükön.
Gábor 40 körüli raktárvezető-helyettes, akinek a munkáját mindig elismerik, mégis volt, hogy transz volna miatt kellett munkahelyet váltania. Júlia diákként üzletekben dolgozott eladóként, ma junior fejlesztő, de transz státuszáról nem beszél, mert fél, hogy akkor elbocsátanák, így rengeteget túlórázik “kompenzációként”. Kamill a tervezett tranzíciója miatt nem keres munkahelyet, úgy látja, jelen helyzetében kizárólag magánvállalkozóként boldogulhat. Veronikát a középiskolában kiközösítették és bántalmazták a társai, tranzíciója után pedig alig tudta megszerezni a végzettségét igazoló iskolai bizonyítványait: ő is magánvállalkozóként dolgozó hardvertechnikus. Leon egy gyárban dolgozik és évekbe telt, amíg a munkatársai elfogadták. Éva nyugállományú katonatiszt, aki hosszú idő után fogadta és fogadtatta el magát a környezetével. Ármin egyetemi hallgató, aki több mint egy éve vár új papírjaira. Zsuzsa művésznek készül. Norbert grafikus, akit a családja nem fogadott el — ma már az Egyesült Királyságban él. Elek technikus, aki egy német cégnél dolgozott, majd Németországba költözött. Anna fiatal szoftverfejlesztő, aki éveket töltött azzal, hogy nemi identitását elfogadja. Máté és Ádám pedig két energikus fiatal, akik utat keresnek ahhoz, hogy tapasztalataikat írásban, illetve munkájuk során is kifejezhessék, és akik olyan közegben dolgoznak, ahol a munkatársaik is támogatják őket.
Bízunk benne hogy 13 interjúalanyunk története segít megérteni, átérezni a transz munkavállalók ellőtt álló nehézségeket, hogy az előítéletekből fakadó akadályok eltűnjenek, és a munka világa mentes legyen az előítéletes attitűdöktől, a hátrányos megkülönböztetéstől.
