Valentin-napi képregényeket készítettünk
Forrás: Szivárvány Misszió Alapítvány · Eredeti cikk a forrásoldalon
Február 14., Valentin-nap, a szerelem ünnepe! Mi ennek alkalmából megkértünk titeket, hogy LMBTQ emberként osszátok meg velünk érzéseiteket, küldjétek el történeteiket az ünneppel kapcsolatban. Négy történetből miniképrégényt készítettünk azért, hogy láthatóságot adjunk LMBTQ emberek Valentin-napi történeteinek és tapasztalatainak. Mert akár kapcsolatban, boldog reménységgel telve, akár törött szívvel vagy magányosan tölti is valaki, a mi szerelmeink és csalódásaink is hozzátartoznak a Valentin-naphoz.
Fogadjátok szeretettel tőlünk ezeket a képregényeket!
(szerk.: a képregények megtekintéséhez kattints a képekre!)
Köszönet a bátor és lelkes jelentkezőknek, akik megosztották velünk a történeteiket!
A képregényeket készítette Hollerbach Emil, a történeteket szerkesztette Ecser Réka.
Nézzétek meg Hollerbach Emil illusztrátor, képregényrajzoló további munkáit a facebookon és az instagramon!
EXTRA
A felhívásra jelentkezve egy lelkes párostól egy extra képregényt is kaptunk, amit lentebb el is olvashattok. Köszönjük Csengének és Richárdnak!
Kattints és olvasd el a történetet szövegesen is!
Pár napja lehettem csak 17 éves, és egy versenyről hazafelé tartó buszon ültem egy barátom mellett. Pár héttel azelőtt beszéltem vele arról, hogy meleg vagyok, és azóta furán viselkedett a közelemben. Biztosra vettem volna, hogy zavarja, ez engem is bántott. Most is idegesen viselkedett, láttam az arcán a küszködést, így rákérdeztem, mi a baj. Valamit régóta el akar mondani, de nem tudja, nem akarja, hogy ez megváltoztassa a barátságunkat.
Megígértem, hogy minden rendben lesz, de így sem tudta kimondani, így megírta a telefonján, közben végig reszketett.
„Tudod, hogy szeretlek, baráti szeretet, és fontos vagy nekem. Sokat gondolkodtam, és lehet, hogy talán jobban szeretlek, mint egy barátot…” – olvastam a telefonjáról.
Egy tinédzserekkel teli buszon ültünk, és jobbnak láttuk ezt a következő pihenőn, nyugodtan megbeszélni.
Mindketten szégyenlősek voltunk, én hoztam fel a dolgot. Elmondtam, hogy én is kedvelem, szeretem, úgy, csak nem gondoltam volna, hogy ő is engem.
Ott, a semmi közepén, megkértem, hogy legyen A barátom, és igent mondott.
A buszon hazafelé megkértem, hogy fogja a kezem, majd hozzábújtam. Ott és akkor az sem zavart, hogy bárki láthat: osztálytársak, a tanáraim… nem tudott érdekelni, az nem volt fontos.
