Konferencia a családon belüli erőszak áldozatainak hatékony ellátásáról
Forrás: PATENT Egyesület · Eredeti cikk a forrásoldalon
A NANE és a PATENT áldozatsegítő egyesületek 2013. november 28-án a 16 akciónap a nők elleni erőszak ellen kampány keretében, az Európa Ifjúsági Központban tartották a szokásos éves szakmai konferenciájukat. Mint a rendezvényt megnyitó Tóth Györgyi elmondta, az esemény „multiszektorális”, hiszen az állami és civil szektorból, illetve a vállalati szférából egyaránt érkeztek résztvevők (jelezve, hogy a családon belüli erőszakot egyetlen szektor sem tudja egyedül kezelni). Alább Antoni Rita összefoglalóját olvashatják a PATENT Egyesület munkatársának a konferencián elhangzott előadásáról.
A PATENT jogsegélyszolgálatának vezetője, dr. Spronz Júlia egy készülő kiadványuk apropójából ügyvédeknek tartott előadást a párkapcsolati erőszak áldozatainak hatékony jogi képviseletéről. Ez a kiadvány a korábbi, 17 éves tereptapasztalatuk alapján (és olyan országok tapasztalatai alapján, ahol a jogászok képzése évtizedek óta intézményesen folyik) készült Szakmai módszertani útmutatóhoz illeszkedik. Ez utóbbi pszichológusok, rendőrök, ügyészek, bírók számára íródott, az ügyvédeket nem vették bele (mert ők nem alkotnak döntéshozó testületet), a gyakorlati tapasztalat azonban azt mutatta, hogy erre is szükség van. Az előadó ezen alkalommal a tanácsok, megfontolások közül nyolcat emelt ki.
1. Ez az ügyfél más, mint a többi
– annak minden pozitív és negatív vetületével. A párkapcsolati erőszak áldozata érzelmileg jobban involválódik, mint egy cégeljárás szereplője vagy egy ingatlan adásvétel résztvevője. A tapasztalatok szerint az ügyvédek nehezen kezelik ezt a másságot. Aki tudatában van, fél, hogy pl. az alapos kikérdezés újra traumatizálja az áldozatot. (Bírót is látott ilyet.) Nem is annyira az áldozattal való együtt érzés motiválja, hanem inkább az, hogy pl. nem akar hisztériás jelenetet az irodában. A PATENT szakértője a középutat tartják optimálisnak. Fontos tudni részleteiben, hogy mi történt az ügyféllel akkor is, ha a kikérdezés mindkettejüket felzaklatja. Az ügyvédnek fel kell ismernie, hogy az áldozatot megilleti a speciális igényeinek megfelelő ellátás, pl. a jogsegély mellett pszichológiai ellátást és akár szociális támogatást is igényel, így érdemes multiprofesszionális csapatokat létrehozni. Jellegzetesség, hogy az áldozat, zaklatott lelkiállapotánál fogva, nem képes szétválasztani a problémája szakterületeit, és a pszichológusnál mondja a jogi, a jogásznál pedig a lelki panaszait.
2. Ismerjük fel a jeleket!
Nem evidens ugyanis, mert a legtöbb ügyfél nem azzal megy oda, hogy ő párkapcsolati erőszak áldozata, csak pl. azzal, hogy szeretne elválni. Az ügyvéd feladata kihámozni, hogy az illető érintett-e az erőszakban. Többször előfordul, hogy a kliens kísérővel érkezik, akár magával az elkövetővel, annak kontrollja alatt, „békés válás” szándéka címen. Fontos ilyenkor figyelni, hogy nincs-e ráhatás. Ha az agresszor jelen van, nem szabad olyan kérdéseket feltenni, amire az áldozat ebben a helyzetben nem tud őszintén (vagy egyáltalán) válaszolni. Minden helyzetre áll: figyelembe venni, ha az áldozat nincs abban a helyzetben, hogy szabadon, biztonságosan tudjon megnyilvánulni. Nonverbális jelekből meg lehet állapítani, hogy ki az, aki fél a másiktól. De az ügyvédek általában nem tulajdonítanak ennek jelentőséget, pedig kellene, mert a hatékony ellátáshoz tisztában kellene lenni az áldozat helyzetével. Az áldozat is akkor bízik az ügyvédben, ha látja a professzionalizmust a munkájában.
3. Fontos a partnerség!
Az áldozatnak, helyzetéből adódóan, autonómiája, önbizalma leépült. Az ügyfél megszokta, hogy nem ura a helyzetnek, nem tud döntéseket hozni, alapvető döntéseket is jóvá kell hagyatnia stb. Az ügyvéd tud segíteni az önbecsülés megerősítésében, autonómia helyreállításában úgy, hogy partnernek tekinti az ügyfelet. Ehhez képest sok ügyfél panaszkodik, hogy „az ügyvédjével olyan a kapcsolata, mint a férjével”, azaz úgy érzi, hogy h ő passzív résztvevő, a feje fölött zajlanak az események, pl. nem látja az ügyvédje által a hatóság felé eljuttatott írásos beadványokat, illetve amit ő írt, nem adta be, és az alapvető jogairól nem tájékoztatja. Gyakori, hogy az ügyvéd megmondja neki, hogy a száját ki ne nyissa, majd ő elintézi – és ezzel együtt általában mégsem képviseli az ügyfelet kellő vehemenciával és hatékonysággal.
4. Sokféle eljárás, de a párkapcsolati erőszak mindig legyen szem előtt
Az erőszak áldozata sokszor elkövetőként jelenik meg az eljárásban, a bántalmazó egyik stratégiája, hogy elkövetőnek tünteti fel. Nem ritkán előfordul, hogy az elkövetők kérnek távoltartót, vagy akár megsérti magát és kártérítésért perel. A legtipikusabb, hogy – mivel a magyar jogrendszeren belül ezt megteheti – rágalmazáspereket indít az áldozat ellen. Így ha a bántalmazott nő képviseletet kér, sajnos nem biztos, hogy mindig sértett.
A párkapcsolati erőszak legfőbb terepe a szétválás után a közigazgatási eljárások sorozata a közös gyerekkel való kapcsolattartás ürügyén. A közös gyereken keresztül a bántalmazó fenntartja a hatalmi viszonyt és továbbra is ellehetetleníti az áldozat életét. A PATENT Rendszerbe zárva című (megjegyzés: NAGYON FONTOS KÖNYV!!!) kiadványából kiderül, hogy Magyarországon gyakorlatilag intézményesült az anyák ellehetetlenítése. Az egész rendszer a kapcsolattartás kikényszerítésére épül. A gyermekvédelem nem győzi az anyákat szankcionálni, ha pl. megakadályozzák a bántalmazóval való, a gyerek által sem kívánt láthatást, de a gyerekek tényleges védelme ellen ilyen összehangolt munkát eddig még nem észlelt még a PATENT.
Sok ügyvéd stratégiája, hogy ráveszi a klienst, hogy a családon belüli erőszakról ne beszéljünk, „a családi szennyest ne teregessük ki, nem értik, ellenünk fordítják, nem jó fényben tüntet fel”, stb. A PATENT tapasztalatai szerint ez nem egy jól működő ügyvédi stratégia, mert a párkapcsolati erőszak előbb-utóbb begyűrűzik a jogi eljárásba, és akkor meg a hatóság azzal jön, hogy „ezt csak most találták ki”. Az ügyvédi tanácsra hivatkozás nem hatja meg a hatóságot; az erőszakot az elejétől fogva be kell vinni. Nem igaz, hogy a négy fal közötti erőszak nem bizonyítható, vannak szomszédok, pedagógusok stb.
5. Ismerni kell a párkapcsolati erőszak természetrajzát, azonban nem egyszerű felismerni a szereplőket
Ehhez segítséget nyújt a nokjoga.hu oldal. A kirendelt pszichológus igazságügyi szakértők egyáltalán nem szokták detektálni a párkapcsolati erőszakot, tudásuk, képzettségük nem teszi őket erre alkalmassá. Erről bővebben Kuszing Gábor felháborító eredményekre jutó kutatását érdemes elolvasni a már említett Rendszerbe zárva c. kiadványban, de Juli is említett néhány szép példát. Pl. a szexuális erőszaknál kirendelt szakértő leírja, hogy „az ügyfél túl van a terápián, feldolgozta az eseményt, így azt már nem lehet rekonstruálni”, vagy leír olyat, hogy „a tettes nem molesztálhatta a gyereket, mert a gyerek csak a derekéig ér” (komoly…) Előítéletek, sztereotípiák jelennek meg a szakvéleményben (megj. olyanok ráadásul, amik egy laikus átlagember empátiaszintjének is messze alulmaradnak.)
Sok elkövető előadja magát, mint „szegény kisemmizett apa”, akitől „eltiltják a gyerekét”. A valóságban pedig sok nő inkább rohangál az eltűnt apuka után, segítené a nemlétező apa-gyerek kötelék kialakulását. A gyermekét elhanyagoló apával szemben viszont egyáltalán nem szokás a hatóságok részéről a kapcsolattartást olyan vehemensen kikényszeríteni, mint a láthatást, ha akár a bántalmazó apa akarja azt. (Azaz, mondhatnám, mindig az van rendjén, a hatóság mindig azt hagyja jóvá, amit a férfi akar, az apaszerep vállalása részéről opcionális – AR) A PATENT további tapasztalata, hogy a bántalmazó apa a jogi eljárás megindulása után kezd intenzíven érdeklődni az általa addig elhanyagolt gyerek után. Tömegesen előfordul a gyerek elrablása, akár távoltartás hatálya alatt. A bíróság a gyermekrablást nem szankcionálja, hanem legitimálja, ott hagyja a gyereket az apánál azzal, hogy „most már ne mozgassuk.” (!!!) A gyerekelhelyezést kérő apák túlnyomó többsége bántalmazó férfi, aki jól tudja, hogy a legmélyebb sérülést egy anyának a gyereke által lehet okozni.
Hihetetlen jó manipulátor a bántalmazó férfi. A síró apuka látványa a bírót, gyámhatóságot rögtön meghatja (míg az esetleg síró nő szerintük legfeljebb „hisztériás jelenetet rendez”). A bántalmazott nők viszont drámai szerepjátszás helyett csak őszinték szoktak lenni, bízva az igazságszolgáltatásban. Olyannyira alaptalanul, hogy egy idő után az áldozat már a saját normalitását kérdőjelezi meg. Bűntudat, szégyenérzet tetten érhető, ezt egy ügyvéd is tudja tompítani, ha nem a szokványos elkövetőmentegető-áldozathibáztató mentalitást mutatja.
Az áldozat a tettes lefizető magatartására szokott még gyanakodni, de az előadó szerint a probléma a rendszerben van, és a gyermekrablások nem kivételes korrupciós esetek, hanem lefizetés nélkül is tömegjelenségek.
6. A stratégia során fő kérés végig az ügyfél biztonsága
A bántalmazás természetrajzának ismerete alapvető: a válókereset kézhez kapása stb. az erőszakot kulminálni szokta. Az ügyvéd feladata felmérni az ügyfél biztonságát, és szükség esetén biztonsági terv készítésében segíteni. Mindig a bántalmazott tudja legjobban értékelni a saját veszélyhelyzetét, és ő ismeri legjobban a környezetét. De olyan ügyfelek is vannak, akik tagadják, minimalizálják a veszélyhelyzetet, ilyenkor erre oda kell figyelni. (Felkészíteni megoldásokra „ha netán mégis az történik amire nem számít alapon.”)
7. A bántalmazók nem nyitottak a megegyezésre, nem kompromisszumkészek
Szokták megegyezésnek hívni a diktátumukat. Sokszor ismételgeti a bántalmazó, hogy van „egyezségi javaslata”, ergo a másik az „összeférhetetlen”. Magában a kapcsolatban és a jogi eljárásban is működik, hogy a sokat ismételgetett hazugságot elhiszi a bántalmazott („úgysem kellenél másnak”, „nem érsz semmit”, „nem vagy épelméjű” stb.) és e kontextusban a bíró is. Sok olyan ügy jut hozzájuk, hogy az áldozat már mindenéről lemondott és ennek nincs jutalma, a bántalmazó tartásdíjat ugyanúgy nem fizet, és zaklatja, feljelenti az áldozatot a láthatás akadályozása vagy kiskorú veszélyeztetése miatt (holott gyakran ő maga veszélyezteti hanyagolja el stb. a láthatás során). Nem rentábilis biznisz a bántalmazóval a kompromisszum, hangsúlyozta az előadó. A nő hajlandó mindenét odaadni, csak hogy a gyereke nála és biztonságban stb. legyen, és ily módon sem éri el. Az áldozatot befolyásolni az ezzel kapcsolatos döntéshelyzetben direkte nem lehet, csak a következményekről felvilágosítani.
Az ún. „megelőző távoltartás” sem megelőző Magyarországon. 2009. okt. 1. óta olyan gyakorlat fejlődött ki, hogy csak nagyon akut és lehetőleg már megtörtént erőszak esetén hajlandók elrendelni. Ráadásul a megelőző távoltartás tárgyalása ugyanúgy történik, mint bármilyen más bűncselekmény esetén: a feleket együtt várakoztatják, stb. Az áldozat biztonsága a legutolsó szempont.
8. A siker titka…
…tudni, hogy aki a fentiek ellenére mégis vállalja az áldozat védelmét, egy Don Quijote harc részese. A párkapcsolati erőszak szisztematikus erőszak. A rendszer nem ellenzi, hanem fenntartja, ösztönzi, dicséri. Így az ügyvéd feladata itt frusztráló, nem jellemző a pernyertesség. Sikernek az áldozat szakszerű és empatikus képviselete könyvelhető el.
forrás: www.nokert.hu
